III. Gergely pápa a 8. században vezette be mindenszentek ünnepét azért, hogy a vértanúk mellett a kereszténység elismerése után szentté avatottakról is megemlékezzen az Egyház. 732-ben a Szent Péter-bazilika egyik mellékkápolnáját Mindenszenteknek, vagyis az Egyház szentjeinek ajánlotta. Mindenszentek ugyanakkor azoknak a szenteknek is emléknapot ad - november hónap első napján -, akiknek a neve nem maradt fenn a történetírásban.
Az ünnep után egy nappal, november 2-án elhunytainkról emlékezünk meg. A Halottak napját Szent Odilo clunyi apát 998-ban rendelte el, hogy legyen egy alkalom, amikor a halottakról zsolozsmákkal és szentmiseáldozatokkal emlékeznek meg. Ilyenkor ellátogatunk eltávozott szeretteink sírjához, értük imádkozunk, gyertyát gyújtunk.
Szatmárnémetiben november 2-án, szombaton, délután négy órától mutat be szentmisét Schönberger Jenő püspök a híd melletti temető kápolnájában, a szentbeszédet Hársfalvi Ottó általános helynök mondja. Teljes búcsút nyerhet, aki az ünnep napján vagy ahhoz közeli napon ellátogat egy templomba, ott szentmisén vesz részt, szentáldozáshoz járul - előtte szentgyónást végez -, elmondja az előírt imákat - Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy - a Szentatya szándékára, ellátogat egy temetőbe és imádkozik a halottakért. Mindezt felajánlhatja egy elhunyt szerettéért is.